Kevesen tudják, hogy Kínában vannak, úgynevezett "A" és "B" kategóriába tartozó állampolgárok.
Az "A" kategóriába tartoznak a kínai nemzetiségű kínai állampolgárok.
A "B" kategóriába tartoznak viszont a nem kínai nemzetiségű kínai állampolgárok, pl. a magyarok őseivel rokon és legalább négyezer éves folyamatosan követhető kultúrával rendelkező Ujgurok.
A Kínában élő nemzetiségek önrendelkezési joga ténylegesen nem létezik.
Minden ilyen irányú törekvést a kínai politika a legradikálisabb eszközökkel megtorol.
Egy napjainkban " divatossá " vált kifejezéssel élve, ezeket a mozgalmakat egyszerűen a terrorizmus bélyegével illetik.
A hetvenes és nyolcvanas években még azt tanultuk, hogy vannak; úgynevezett népi felszabadítási mozgalmak, szabadságharcos törekvések, nemzetük önrendelkezését szolgáló forradalmak, és az imperializmus kizsákmányolása ellen küzdő földalatti népi mozgalmak, népi és nemzeti frontok, stb.
Mára ezek, mind kivétel nélkül terroristákká váltak volna?
Úgy látszik a világ színpadán létezik egy társasjáték.
Ennek az a lényege, hogy ha te elfogadod, hogy én kit tartok terroristának, akkor én is elfogadom a te általad terroristának tekintett személyeket és csoportokat.
Ebben az összekacsintó politikai társasjátékban egyszer és mindenkorra megszüntethető a szabadságharc és a politikai önrendelkezésért való küzdelem.
Hogy változnak az értékrendek!
Megjegyzem különösen a baloldalon!
Azon az oldalon, ahol egykoron Palesztin szolidaritási heteket, meg Angola szabadságáért rendezvényeket és felvonulásokat tartottak.
A gyűléseken azt skandálták, hogy a legnagyobb terror veszély a vezető imperialista hatalmak felől fenyeget, mert ezeket az imperialista államok irányítják és pénzelik.
Az egykori ifjúkommunisták, azóta beköszöntött kapitalista szisztémában váltak kormányzati tényezőkké, miközben ezzel együtt emlékezetük ugyancsak megkopott.

Visszatérve Kínához. 2005-ben szerettem volna Ujgur diákok magyarországi és európai tanulmányait elősegíteni.
Azt hiszik sikerült !?
Nem!
Nem sikerült!
Miért nem ?
Mert ők úgynevezett "B" típusú kínai állampolgárok.
Ehhez az elutasításhoz az illetékes magyar szervek is statisztáltak.

Kevésbé ismert, az, hogy a második világháború után, egészen 1955-ig.
Tibethez hasonlóan Ujgur nép földje Kelet-Turkesztáni-Köztársaság néven közjogi értelemben szinte teljesen független volt. Ekkor a lakosságnak csupán a tíz százaléka volt kínai, a többi ujgur, kazah, tadzsik, kirgiz és mongol volt. Tehát a TURKOK vagyis a török népek különféle nemzeti csoportjai, közösségei lakták ezt a csodálatos vidéket. Mára viszont változott a helyzet a sorozatos kínai betelepítések eredményeképp a tartomány lakosságának hatvan százaléka kínai.
Megjegyzem hasonló történt Erdélyben is.
Az ujgurisztáni helyzet kialakulásához hozzájárult, hogy a kínai kormányzat a nemzetiségieknek falun három, városban pedig csak két gyermeket engedélyezett.
A jól fizető munkákat, az új lakásokat és a fontosabb hivatalokat is persze a betelepített kínaiak kapják. Kína az ujgurok földjén (Hszincsiangban) folytatott politikájának az a fő motivációja, hogy ezt a tartományt tekinti kapunak a Közép-Ázsia felé. Az itt található iszlámista országok ma hatalmi vákuumban vannak, melybe több nagyhatalom is szeretne behatolni.
Ennek oka pedig nem más, mint a térség rendkívüli gazdagsága különböző nyersanyagforrásokban. Állítólag az itt található kőolaj és földgáz készletek többszörösei a Perzsa-öböl vidékén találhatóaknak, és ezen kívül az arany mellett más ásványkincsekben is bővelkedik a vidék.
Az ujgur-kérdésben 2001. szeptember 11. nagy változást hozott.
Peking ettől kezdve igyekszik a terrorizmus elleni harc részeként feltüntetni az Ujgurisztán Felszabadítási Front elleni fellépést.
Kínai adatok szerint az említett szervezet az elmúlt években mintegy 200 fegyveres akciót hajtott végre, melyben 163-an veszítették életüket. Mindezek mellett hangsúlyozzák, az ujgurok és az al-Kaida kapcsolatát.
Ez a helyzet kapóra jött Kínának, mivel így a világ előtt a terrorizmus elleni harc részekének tudja bemutatni a Hszincsiangban az ujgurokkal szemben folytatott elnyomó politikáját. A helyzet ilyen alakulását azonban el lehetett volna kerülni, ha korábban a nemzetközi fórumokon komolyan foglalkoztak volna az ujgur-kérdéssel. De így a nemzetközi érdektelenség taszította a nagyobb önállóságért, elszakadásért küzdő ujgurokat a szélsőséges terrorista csoportok közé.
Ezt az aljas politikai játszma bármelyik népi vagy nemzeti törekvés ellen lejátszható.

Vigyázat!

A határainkon túl élő magyarságot is érhetik majd ilyen vádak, ha önrendelkezési jogukat egyszer valamikor, az eddigieknél határozottabban kívánják majd érvényesíteni.

Tehát így állunk!

De most ismét visszatérek az aktuális belföldi problémákhoz.

Miért nincs szabályozva vagy létszámkorlátozva a kínaiak magyarországi beutazása és munkavállalása?
Ez miért nincs arányosítva a magyarok kínai munka vagy vállalkozás célú beutazásával, letelepedésével?
Miért nincs korlátozva vagy legalább is limitálva a magyarországi kínai kiskereskedelmi tevékenység.
Különös tekintettel arra, hogy ez egy értelmetlen és tisztességtelen versenyt jelent a hazai kiskereskedők számára és rovására. Ezeknek éppen elég a multinacionális kereskedelmi hálózatokkal szembeni élet-halál harcot megvívni. Megjegyzem, az orosz politika ezt a problémát az orosz érdekeknek megfelelően az orosz kereskedők javára rövid úton sikeresen megoldotta.

Tehát kik és milyen feljogosítottságok alapján határozzák azt meg, hogy a Magyar Köztársaság területére honnan és hányan települhetnek át?
Ezt a folyamatot milyen nemzeti ellenőrzés kíséri figyelemmel, annak érdekében, hogy ez az elkövetkező évtizedekben, egy vagy két generációval később ne váljon egy időzített etnikai bombává ?
Ahogy ez a probléma a betelepített török etnikummal kapcsolatban.
Németországban napról-napra egyre élesebbé válik.
A magyar adófizető polgároknak joguk van a hivatalos szervektől, akár havi szint_ bontásban is arról tájékoztatást kapniuk, hogy milyen nációk, milyen létszámadatok mellett kaptak letelepedési vagy más jogcímeken tartózkodási engedélyeket a Magyar Köztársaság területén.
Ezek az adatot, noha közérdekű adatok lennének, még sem hozzák nyilvánosságra!
Vajon miért nem?
Miért kell minden közérdekű adat nyilvánosságra hozataláért külön pereket indítani?

Végezetül megismétlem: a magyar kormányzat, egyetlen minisztériuma és hivatalnoka sem kapott arra felhatalmazást a magyar választoktól, hogy cinkos és sunyi módon elősegítse egy ország etnikai arculatának megváltoztatását.
Egy ország, egy nemzet szaporodási rátájának javulását elsődlegesen megfelelő nemzeti családpolitikával kell elősegíteni és azt legfőbbképpen
saját nemzeti forrásból kell kielégíteni.

Szívélyes baráti üdvözlettel: